Hegyes Zoltán szakoktató

Önéletrajz

Szegeden születtem 1956. január 19.-én anyai ágon egy nagyon kedves és jószívű Édesanya, és egy kemény, de egyenes Édesapa jóvoltából másodszülött fiúként.
A vízépítés felé vonzott mindig is a sorsom, azt tanultam, melynek természetes velejárójaként a víz és a természet szeretete is az életem része lett. Hosszú ideig a horgászat volt a „zsákmányszerző” tevékenységem, és csak ritkán adatott meg, hogy csúzlival, vagy légpuskával lődözhessek.
Azok az olvasmányok, melyet gyerekként ronggyá olvastam, elsősorban Fekete István művei, Széchenyi örökbecsű könyvei, valamint Molnár Gábor, Kittenberger Kálmán, és Jack London regényei és történetei egy nagyon különleges világba repítettek éjszakánként, amely álmok valódi kiteljesedését az 1977 évben bekövetkezett munkába állásom, és az ATIVIZIG által nevet és hírnevet szerzett Ópusztaszeri Vízügyi Vadásztársasággal való - azóta is fennálló - kapcsolatom alapozta meg.

Magam a vadásszá válást úgy éltem meg, hogy sokáig kiváló vadásznak és még jobb lövőnek gondoltam magam, és így is teltek rajtam el az évek a kilencvenes évek végéig, mikor is olyan emberekkel hozott össze a sors, akik a koronglövészet illetve egész pontosan a korongvadászat megszállottjai voltak. A csongrádi pálya közelsége, Bezzegh Józsi baráti közreműködése, Pap Sanyi, Hegyi Jancsi, Herperger Józsi és Angyal Géza, Suller Laci és Zsuffa Béla, Dobos Jóska és Szabó Doki és még számos kiváló lövő biztatása alapján kezdtem magam is barátkozni a koronglövészettel. A csongrádi pálya kiváló adottságai és „gazdátlansága”, valamint a pálya használói közül Szín János lendülete kapott el 1998-ban, amikor a lőtér fejlesztésébe fogtunk, és amit később magam folytattam napjainkig.

Meghatározó volt a korongvadászathoz fűződő viszonyomban, amikor egy dabasi versenyen össze találkoztam Szebényi Lászlóval, akinek a révén azután gyorsan kapcsolatba kerültem Szollár Andrással is, és ez a két Ember volt, akik a legtöbb szakmaiságot és legnagyobb hatást gyakorolták rám. A hosszú és legtöbbször éjszakákba nyúló beszélgetések ennek a sportnak a lényegéről, a technikákról, a hozzá rendelhető versenyzői képességekről, a fegyverekkel és lőszerekkel kapcsolatos szinte tudományos ismeretekről mélyen belém rögződtek, és talán innen eredeztethető a fejlődés második lépcsője, amikor is teljesen újra kezdve elindultam a versenyzői illetve oktatói irányba.

A korábban talán céltalannak tűnő „lövöldözés”, a koncepció nélküli fegyver-próbálgatások az első pár évben gyanítom mindenki számára „elkapható betegségek”, nagyon remélem túl vagyok rajtuk.
Az első meghatározó élmény egy ásotthalmi Nyuszi Kupa volt, ahol teljes meglepetésemre első lettem, és innen már nem volt visszaút! A következő időszakban szinte kizárólag a rengeteg ellőtt patronnak köszönhetően több versenyen is sikerült jó eredményt elérnem, amibe az első schrick-i, dornsberg-i, és belgiumi VB verseny is bele tartozott, hiszen ezeken a versenyeken tapasztalhattam egyik oldalról meg, hogy a magyar pályákon elért eredmény mennyit is ér….., valamint az első nagyszerű koronglövő puskát is ezen versenyek keserű tapasztalata alapján cseréltem le a máig is leghűségesebb KEMEN-re!
Az új fegyver, az egyre jobb lőszerek, a csiszolódó technika 2005 évre „érett be”, amikor is a prágai GP-n meghatározó versenyzője lettem a győztes csapatnak, majd az abban az évben meghirdetett Közép Európai Kupa korongvadász versenysorozat egyik állomásán – a svájci GP-n – holtversenyben első helyet, és a záró versenyen Ausztriában is első helyet, ennek eredményeképp az összesített első helyet is sikerült megnyernem! Ez a siker lendületet adott, valamint a csongrádi pálya fejlesztése is megteremtette a feltételeit annak, hogy magas szintű felkészüléssel egyre jobb eredményeket könyvelhessek el, amelyből több EB és VB során sikerült az „első százba” kerülés, ami a több-száz fős mezőnyben jónak volt mondható.

A 2008 évben meghirdetett Magyar Kupa versenysorozat összesített első helye már jelezte a fejlődést, hiszen a magyar korongvadászok egyre kiválóbb eredményei között ez az eredmény már figyelemre méltónak volt mondható.
2009 év során a Magyar Kupa V. helyezése is ígéretes volt, azonban a hosszú szezon és a viszonylag késői ausztráliai VB meghozta az életem eddigi legjobb eredményét : a senior kategória 24 helyezettjének lenni egy világbajnoki mezőnyben rendkívül jó érzés volt, különösen azért, mert akkor az az eredmény a „karnyújtásnyira” közel lévő veterán kategóriában világbajnoki címet ért volna!
2010 év során ismét sikerült a Magyar Kupa sorozat megnyerése, és végül a senior kategória méltó befejezéseképpen 2011 évben végre sikerült a legnagyobb álom, nagy fölénnyel megnyertem a Magyar Nemzeti Korongvadász Országos Bajnokságot a felnőtt férfi kategóriában!

A kétezres évek második felében érezhetően megváltozott ennek a sportnak is a megítélése úgy hazai, mint nemzetközi viszonylatban. A korongvadász sport világszövetsége nagyon megerősödött, és a nagy versenyek óriási is népszerűség mellett zajlanak, ami természetessé tette, hogy szakmailag kellett a FITASC –nak sokat tennie ennek a sportnak a folyamatos fejlődése érdekében. A nagyon is indokolt szabályok, melyek különféle egészségügyi szempontok alapján kerültek bevezetésre – védőeszközök kötelezősége, 28 gr töltet …-, jót tett ennek a sportnak, talán annak a szempontnak sem kellene felhígulnia, hogy a VB-knek, előzetesen nem ismert pályákon kell(ene) zajlaniuk azért, hogy tényleg a világ legjobb lövője kerüljön kiválasztásra. Ezen szakmai fejlődés közepette volt indokolt, hogy a csongrádi lőtér fejlesztése tegye lehetővé a nemzetközi versenyekre való felkészülést hazai környezetben a magyar versenyzőknek, valamint ennek a célnak alárendelve számos kiváló külföldi lövőt is sikerült megnyernünk részint versenyzőként, részint oktatóként. Miután a hazai korongvadász sportban is lassan előkerülnek a „tudatos” lövők/versenyzők, miután a korábban nagyon is eredményesnek mondható junior korú versenyzők képzése nyomán sokan kezdtek a hazai viszonylatban egyáltalán nem jellemző elméleti felkészülésre is hangsúlyt fektetni, magam is elvégeztem azokat a tanulmányokat, mely alapján oktatói oklevelet is sikerült szereznek a sörétlövészet területén.

A csongrádi lőtér - azt gondolom bátran kijelenthetően - az egyik legjobb magyarországi szakmai műhelye a korongvadászat területén, hiszen a legtöbb állandó pályával rendelkezik, a legváltozatosabb berendezésekkel igyekszik a lehető legtöbbet nyújtani a pályára érdeklődőként, eredményesebben vadászni szándékozóként, vagy versenyzőként érkezők számára, és ebben a munkában kívánok a későbbiek során az eddigieknél nagyobb elánnal bekapcsolódni.